(Exerciţii pentru moarte)

nem tudom hogyan ér véget ez az élet

én igazából játékvonatokat gyártok
egyik szerelvényt a másik után
apró testeket az apró testek mellé
az élet is így ér véget egyszer

(mint egy útközben elakadt vonat)

*

a messzeségben madárcsontú betűk repülnek

emlékeztek a házakban és állomásokon töltött napokra?
a tegnapok házaiban megbúvó őszi idők csenevész
levelekkel korbácsolják a testeteket.
az állomásokon költeményeket mondanak és
a költemény kézről kézre jár

a szerelmesek költeménye
a gyász alatt remegő költemény
a kék szoknyában várakozó költemény

sietősen átharapott költemény
az álom gyűrött költeménye

*

az állomáson emberek zsúfolódnak össze
padokra ülnek illedelmesen
kibontják a húsos költeményt
a zsíros költeményt a fájdalmat enyhítő költeményt
no meg aztán kinek is elég ez az élet?
gyártsatok tárgyakat, üvegcséket a jegyeknek
szelencéket a várakozásnak
egészséges csontokat a repülésnek

egyébként én is köztetek élek
veletek iszom a pálinkásüvegből
én is fehér királyt választok a szerencse kedvéért
a keresztrejtvényeket is kitöltöm
káromkodom és gyakorlatokat végzek:
az árulás gyakorlatait
a magány gyakorlatait
a jóság gyakorlatait.
az élet gyakorlatát ami gyakorta billen át a pusztulás
gyakorlataiba.
ezért inkább a félelmet gyakorlom csupán.

tulajdonképpen nincsenek házaink.
nincsenek csak madárcsontjaink.
vacsorára felszolgált hullák.

traducerea KARÁCSONYI ZSOLT, revista HELIKON.

HELIKON, Medeea Iancu

Libellés : ---